Ez teljesen véletlenül a költészet napján született 🙂
Molnár Alexandra – Olcsá’?
Oltás és az ellenhit
háborúznak pár centit.
Hallunk már itt mindenkit,
maradjotthont, nyissunkkit.
Tudomány ez, vagy vakhit?
Szidjuk, amíg van még kit.
Pengeéles nyelvezet,
míg bírja a szervezet.
Azt mondja az ellenes,
génjáték nem kellemes.
Nem lesz bennem vakcina,
mocskos gyógyszarmaffia!
Azt mondja az oltásos,
lelkében főkorbácsos:
“felelőtlen emberek,
utcára ez nem mehet!”
Kocsmárosok örömére
nyisson ki az ország végre!
A veszély nem érdekel,
influenza nem visz el!
Maradjotthon azanyád!
Nincsen neked nagyanyád?
Vigyázzunk már egymásra,
megmondták a reklámba’.
Egyik mondja ez mind hülye
nagy kaspóban mindnek helye!
Mélyre ásd, ez olyan fajta,
hajtson át egy gyökér rajta.
Másik mondja tervszerű volt
sokszor perdült-fordult a bolt.
majd ha egyszer visszanézel,
sok volt itt az adásvétel.
Itt a káosz rezidens,
rajta ügyköd Prezidens,
ügyes úr, ez evidens,
aki mást mond, renitens!
Erre vizsgán nincsen tétel
áll tudomány, s légzetvétel.
Világtalant vak vezet,
önboruló szerkezet.
Áll a világ egyhelyen,
pörög mégis tengelyen.
Míg várnak kibontakozni,
sorban állnak oltakozni.
Szekunder a szégyenem,
vagy primer a négyzeten?
Hogy már látom ezt a cirkuszt,
beszűrődni réseken?
Állok, nézem, nő a cirkusz,
túlpörgött a bakelit,
Állok, nézem ezt a cirkuszt
és leoltok itt mindenkit.